Előszó

Lélekszakadva szaladok keresem a szerelmem aki elmenekült az üldözőink elöl. Sierra ,Sierra üvöltözök szinte már tébolyultan miközben felfelé kaptatok a sziklákon. Mikor felérek a hegytetőre ott áll ő a perem szélén.-Ne gyere közelebb -kiáltja villámló könnyes szemekkel.-Mindig ez van ,értsd meg végre .Nem lehetünk együtt soha,ez a sorsunk.-Ledermedek ,nem tudom mit tegyek így könyörgőre fogom.-Kérlek ne tedd ,szeretlek .Most túl fogjuk élni ,elmegyünk innen messzire ,nem találnak meg minket,ígérem.
-Ezt ígérted előző életünkben is most mégis itt vagyunk .Nem fogom még egyszer végignézni ahogy meghalsz.-Felzokog .Közelebb lépek de erre ö hátrálni kezd így inkább megállok .Talán 3 méter távol van tőlem ,ha elszánja magát nem tudom időben megfogni.-Sierra nézz rám,nem engedem hogy ezt tedd .Hozzám tartozol ,nem élhetek nélküled hát nem érted. Annyi mindenen mentünk már keresztül most nem futamodhatsz meg,kérlek. Meglátom eltökélt szándékát a könnyes szemeiben. Szeretlek -mondja halkan majd hátralép. Előre lendülök de elkések ,még látom hogy zuhan a mélybe. Fájdalmamba felüvöltök,megtántorodom ,és már csak a zuhanást érzem.