Harmadik fejezet

Sierra

“Egy gyönyörű réten vagyunk mi ketten. Ránézek és azt a boldogságot ,örömet és szerelmet látom a szemeiben amit én is érzek. Elsimítok egy hosszú hajfürtöt a szeme elöl majd lágyan megcsókolom. Erre ó felnevet ,a karjaiba zár és úgy ölel mintha soha nem akarna elengedni. Hozzá bújok ,hallom heves szívverését .Ő az én mindenem,szerelmem az egész életem.-Ugye soha többet nem szakadunk el egymástól-kérdem halkan. Felemeli fejem hogy rám nézhessen.-Sem most sem az elkövetkezendő életünkben nem hagylak el soha-ígéri,s én tudom hogy teljesen komolyan gondolja. A csodás hangulatot katonák harci hangja töri meg. Minden olyan gyorsan történik,már nem érzem ölelő karjait kiszakítottak belőle. A nevét sikítozom-Arya -de nem tud megvédeni öt is többen fogják le.
-Ereszetek ,hagyatok békén ,mindegyikőtöket megölöm , Sierra,Sierra -üvölti.Még láttam ahogy küzd a támadók ellen,majd csurom véresen elterül a földön.”Sikítva ébredek még mindig a nevét mondogatom Arya , Arya visszhangzik a szobámba. Hangosan zokogva ülök az ágyamban. Mi történ ,mi volt ez? Lelki szemeim előtt még mindig látom az arcát,mosolyát .Ez csak egy álom csak álom volt,magyarázom magamnak de a sírásom csak nem akar csillapodni,érzem valami eltört bennem ,már nem az a nő vagyok mint pár órája voltam. A szívem mintha darabokra tört volna. Érzem elvesztettem öt, és vele egy darabot is magamból. Az a lány akinek álmomba láttam magam fiatal volt és szerelmes. Ehhez fogható szerelmet én még nem éreztem soha senki iránt. Akkor most mért fáj ennyire. Próbálom felidézni a férfi arcát akit láttam de csak Erik képe ugrik be helyette. Miért pont ö .Mért van rám ilyen hatással? Gondolatba megint lejátszom a röpke találkozásunk ,Eszembe jut az örvényszerű érzés amit kelltett. Már ettől megborzongok és már vagy századszor azóta ,eldöntöm hogy jobb távol maradni tőle. De a könnyeim még mindig hullnak a fájdalom nem enyhül. Végül csak sikerül álomba sírni magam.

Arya


A nappalimba ülök elmerülve az emlékeimben újra. Azt hittem túl vagyok már rajta ,hisz elhatároztam most nem keresem meg .Ő akart távol lenni tőlem ő akart más életet ,ő kérte hogy legyen saját életünk egymás nélkül egymástól távol. Képes volt véget vetni az életének ezért mindig a fülembe cseng a hangja ahogy elbúcsúzott mielőtt a mélybe vetette magát. Újra átélem azokat a szörnyű pillanatokat.......

Lélekszakadva szaladok keresem a szerelmem aki elmenekült az üldözőink elöl. Sierra ,Sierra üvöltözök szinte már tébolyultan miközben felfelé kaptatok a sziklákon. Mikor felérek a hegytetőre ott áll ő a perem szélén.-Ne gyere közelebb -kiáltja villámló könnyes szemekkel.-Mindig ez van ,értsd meg végre .Nem lehetünk együtt soha,ez a sorsunk.-Ledermedek ,nem tudom mit tegyek így könyörgőre fogom.-Kérlek ne tedd ,szeretlek .Most túl fogjuk élni ,elmegyünk innen messzire ,nem találnak meg minket,ígérem.
-Ezt ígérted előző életünkben is most mégis itt vagyunk .Nem fogom még egyszer végignézni ahogy meghalsz.-Felzokog .Közelebb lépek de erre ö hátrálni kezd így inkább megállok .Talán 3 méter távol van tőlem ,ha elszánja magát nem tudom időben megfogni.-Sierra nézz rám,nem engedem hogy ezt tedd .Hozzám tartozol ,nem élhetek nélküled hát nem érted. Annyi mindenen mentünk már keresztül most nem futamodhatsz meg,kérlek. Meglátom eltökélt szándékát a könnyes szemeiben. Szeretlek -mondja halkan majd hátralép. Előre lendülök de elkések ,még látom hogy zuhan a mélybe. Fájdalmamba felüvöltök,megtántorodom ,és már csak a zuhanást érzem.



Mikor kitisztul az elmém érzem ahogy könnyek folynak végig az arcomon,az emlék olyan élesen vájt a lelkembe . Így ért véget az előző életünk. Mindenre emlékszem mint mindig. Pedig már nagyon sok élet van mögöttünk. Már születésemtől fogva tudom ki vagyok ,hogy mit éltem át előzőleg .Teljesen mindegy hogy hova kerülök ki ként születek én mindig Arya vagyok ,a rabszolga aki egy hercegnőt szeretett és ezért hallt meg először. Ez így megy már jóval több mint ezer éve újra meg újra megtalálom és elveszítem. Vonz magához mint fény a lepkét .Nem tudom nem szeretni ,az érzés nem múlik el. Most mit tegyek hisz nem is ismert meg. Talán jobb lenne ha nem mennék a közelébe?