Második fejezet

Sheral hegység 1234 körül

Sierra

Bevezettek minket egy nagy terembe ahol még több páncélba öltözött férfi állt korul egy köböl kialakított nagy trónt, amin a király ült. Ö volt a legijesztőbb ember akivel valaha találkoztam.Hatalmas birodalmakat döntött meg az elmúlt években,mindenki rettegte a nevét. Ahol megjelent a katonáival oda csak pusztulást ,és rabszolgaságot hozott. Lehajtott fejjel vártuk az ítéletet ami valószínűleg a halálunkat jelentette vagy rabságot ami még annál is rosszabb volt .Dacosan felemeltem a fejem hogy megmutassam neki nem félek ,de a szívem úgy dübörgött a mellkasomba mint ami el akar menekülni a rám váró borzalmaktól. Ahogy felállt elindult felénk nem tudtam levenni róla szemem. Csizmái hangos koppanásaira reszketni kezdtem. Volt benne valami ami egyszerre vonzott és taszított. Egyenes orra előkelőséget,mandula vágású fekete szemei vadságot sugároztak. Hosszú fekete haját hátul varkocsba fogta. Még csak a húszas évei közepén tarthatott de kemény hideg tekintete miatt idősebbnek tűnt. Magas karcsú de mégis izmos termete hatalmat és erőt sugárzott. Mikor megszólalt halk visszafogott hangján a teremben mindenkit elfogott a remegés. Szolgák vagyunk az ö rabjai azt tehet velünk amit akar,s e szerint vizslató szemeivel meg is nézett mindenikünket. Egyenként válogatta meg kit mire tud majd használni. Tízen voltunk ,egy hosszú láncra kötve ami folyamatosan csörömpölt a remegésünktől. A sor elején egy fiatal fiú és az apja voltak,csurom véresen .A király odament hozzájuk,felemelte a reszkető fiú fejét. Sötét szeme megvillant ,halvány mosoly jelent meg kegyetlen arcán ,mint aki örömét leli a látottakban.

-Amint látom harcosnak képzeled magad -szólt a fiúhoz mély félelmetes hangján-hát legyen,katona leszel.-Katonáihoz fordult és kiadta a parancsot-képezzétek ki ,bizonyosodjatok meg a hűségében-Újra a fiúhoz fordult-Légy hálás értelmet adok a semmit érő életednek.

-Mi lesz apámmal?Ö már öreg és beteg a harchoz.-A fiú halk bizonytalan hangjától elöntötték szememet a könnyek,miközben a király hangosan felnevetett.

-az nem a te dolgod .De mivel ilyen bátor vagy hogy meg mertél szólítani ,ezért életben hagyom -vágta oda hanyagul. A tekintete máris a következő rab felé fordult,aki egy tizenéves kislány volt. Szép arca és csigás fekete hajával úgy nézett ki mint egy angyal. Felnézett a királyra ,könnyek záporoztak a szemeiből és annyira remegett hogy a láncaink miatta megfeszültek .A király nézte egy pár pillanatig talán meg is sajnálta ,de ez nem látszott kemény hideg tekintetén.

-Hány éves vagy ?-kérdezte a lánytól aki rá sem mert nézni.-14-válaszolt az halkan. A király az álla alá nyúlt és felemelte a fejét hogy jobban szemügyre vegye az arcát.

-Gyönyörű -mondta elragadottan-Öt vigyétek a szobámba,tegyétek kényelembe szolgáljátok ki s ott várjon rám.-Szavaitól hangos morajlás lett úrrá a teremben. Volt ott ujjongás és nemtetszés hangja is de nyíltan senki nem mert szembeszállni az uralkodóval. A király körbepillantott mire újra síri csend lett. Két katona jött oda a lányért ,miközben eloldozták a láncot ami öt tartotta a lány hangosan felsikított.

-Kérem uram ne tegye ezt -hallottam saját hangom -Ö még csak kislány még gyerek

Könnyeimtől már nem láttam tisztán de éreztem hogy felém fordul.

-Mit merészelsz?-hallottam mennydörgő hangját-a feszültség tapintható volt és engem elöntött a félelem ,de már késő volt nem tudtam visszaszívni a tiltakozásom. A következő pillanatban már előttem állt és durván hajamnál fogva felemelte a fejem hogy a szemembe nézhessen.,Ám abban a pillanatban mikor megtalálta a tekintetem ,megdermedt és hitetlenkedve nézett rám. A hajam még mindig tartotta de enyhült a szorítása és szabad kezével letörölte a könnyeim. Ez a mozdulat öt magát is legalább annyira meglepte mint engem. Majd hirtelen elengedett és már tőlem elfordulva adta ki a parancsot.

-öt is a szobámba vigyétek és lássátok el,a többivel majd később foglalkozom.-mennydörögte majd lendületes léptekkel elhagyta a termet.


Arya


Újra eltelt egy harccal teli nap ,halál még sem jött el értem. Mit tegyek még hogy rám találjon. Most itt ülök a trónomon és a foglyokat nézem és közben elönt a jól ismert düh. Még több ember aki nekem köszönheti nyomorúságát. Megpróbálom hideg nemtörődöm tekintettel nézni a társaságot ahogy a pozícióm megkívánja. Összesen tízen vannak . A sort két férfi egy idősebb és egy fiatal kezdi. Mindkettő arca csupa vér,látszik hogy harcoltak a szabadságukért. Ez tiszteletet ébreszt bennem ,hisz az én katonáim ellen ritkán harcolnak a közemberek. Felemelem a fiatalabb fejét.
-Amint látom harcosnak képzeled magad.-mondom neki- hát legyen,katona leszel.-és ezzel kiadom a parancsot az embereimnek.
-Képezzétek ki és bizonyosodjatok meg a hűségéről.
-Mi lesz apámmal? Ő már nem tud harcolni-kérdi a fiú bizonytalan hangod de bátran a szemembe nézve. Egy mosoly fut át az arcomon ,vannak még bátor emberek a földön. Hangosan csak annyit mondok emeltebb hanggal hogy nem a te dolgod és már fordulok is a következő rabhoz. Egy nagyon fiatal lány csigás fekete hajjal ami eltakarja előlem az arcát. A félelemtől remeg és szipogva sír. Felnéz rám könyörgő szemekkel ,egy pillanatig azt se tudom mit tegyek. Meg kell védenem csak egy gyerek ez zakatol a fejembe miközben felemelem az állánál fogva.
-Hány éves vagy?-kérdem
-14 -válaszol halkan.
-Gyönyörű- mondom elragadottan , majd a katonákhoz fordulva -Öt vigyétek a szobámba,tegyétek kényelembe szolgáljátok ki s ott várjon rám. -parancsolom. Az embereim felujjongtak mint mindig ha új cselédet választok magamnak . Páran ellenzik a döntéseim de senki nem mer bírálni ,legalább is ezt hittem eddig .Mikor felcsendül mellemet Egy vékonyka bús hang.
-Kérem uram ,ne tegye ezt ö csak egy kislány-dühösen fordultam a hang irányába.
-hogy merészeled-kiáltom és már hájánál fogva fel is rántom a következő rabot egy sötét hajú nőt. Ö könnyeitől áztatott arccal félve néz rám ,miközben engem villámcsapásként ér a felismerés. Sierra, a nő akit kerestem akiről azt hittem meghalt ,aki miatt az lettem aki vagyok .Egy hadúr ,egy vérengző király ,egy ember aki várta hogy az élete véget érjen. Mert nélküle nem volt értelme létezni. Most sír ,fél ez is mind miattam. Remegő kezemmel letörlöm a könnyeit elengedem a haját és elfordulok hogy ne lássa meg felindultságom.
-Öt is vigyétek a szobámba ,lássátok el ,a többivel később foglalkozom -Kiáltom a katonáknak és gyors léptekkel elhagyom a termet.